Jikishinkage ryu katana

A következőekben a Jikishinkage ryu stílus által használt fegyverek specifikus sajátosságairól olvashatunk.  A fekete fehér ábra a Jikishinkage ryu típusú kard markolat típusát mutatja be – csomó nélküli” lakkozott vászon. (Forrás: Saito Akinobu [斎藤明信] 1903, Jikishinkageryu Kenjutsu Gokui Kyoju Zukai [直心影流剣術極意教授図解]) A balra mellette pedig egy Dotanuki típusú kard, melyhez hasonlót Sakakibara Kenkichi is használt.   „A Dotanuki jellemzője, hogy robusztus, durva megjelenésű, de vágóerő, az élesség, és a tartósság terén páratlan.  Sakakibara Kenkichi mester egy sisakot is átvágott egy Dotanuki  típusú pengével.

Jikishinkage ryu "wakizashi"

A jikishinkage ryu  kenjutsu stílusban használt rövid kard extrém hosszúnak számított, közel 60cm-es pengehosszal bírt. Egy 1645-ben született rendelet alapján 1-shaku és 8-9 sun (54,54 cm – 57,57 cm) lehetett a maximum penge hossza a rövidebb kardnak. Ez kifejezetten jól jött az épületeken belüli harcokban, ahova kizárólag rövid kardot viselve léphettek a szamurájok. Látható a  fényképen, hogy számottevő hosszúságbeli különbség nincs a két penge és markolat hossza között. A Naganuma-ha ágazaton belül használt wakizashi így alkalmas volt másfélkezes és egykezes használatra is, amely jelentős taktikai előnnyel járt a harctéren vagy a harctérré vált épületeken belüli csatározásokban is. A stílus egyetlen tradicionális iai-jutsu, azaz kardrántási formagyakorlata is, a „Saya no uchi” is azt a tudást segíti kiépíteni, hogy miként lehet hatékonyan térdelésből hatástalanítani az ellenfelet rövid karddal. A fekete-fehér ábra a kard egyéb fontos tulajdonságaira és részeire hívja fel a figyelmet az Odani-ha ágazat aspektusából.

A wakizashiról általánosságban:

Késő Muromachi korszakban (1555-1595) jelenik meg a manapság wakizashiként ismert fegyver. Ebben az időszakban a páncélok egyre vastagabbak lettek, hogy megpróbáljanak ellenállni a japán csatatereken frissen megjelent lőfegyverek lövedékeinek. Ezáltal a kardoknak is ellenállóbbá és így hosszabbá és vastagabbá kellett válniuk, hogy átüthessék azt, mindez az elegancia és a lágyság rovására történt sok esetben a kardok tekintetében. A Dai-Sho (Daito / Shoto, hosszú / rövid kard, azaz katana és wakizashi) viselésének tradíciója is logikailag ezzel igazolható, hiszen a hosszú és nehézkes fegyverek gyors előrántása képtelenséggé vált. Kellett egy mozgékonyabb, de harca alkalmas fegyver, mely a tőrnél alkalmasabb a csatározásra. A wakizashi szó jelentése a következő: „waki” (oldal, másodlagos) és a „zashi” (a sasu igéből a „beilleszteni”). Ebből már érthető számunkra, hogy a wakizashi szó jelentése szó szerint, az „oldalt az övbe helyezett kardot” jelöli.

Forrás: Iwasa Katsuhashi (2011): 直心影流 – Jikishinkage Ryu Vol. 1 bzw. Vol.  2″.

Link: http://japancutters.blogspot.hu/2011/01/kashima-shinden-jikishinkage-ryu.html

Tanto

A korábbiakban tárgyaltak alapján elmondható, hogy a Középső Muromachi korszak (1467-1554) hadászatában már erőteljesen páncélozott katonák vettek részt. A páncélok ekkor már átvághatatlanok voltak karddal vagy lándzsával. Egyetlen lehetőséget a lamellák közti hézagokba vagy egyéb résekbe való beszúrás jelentette. Ekkor jelent meg a yoroi-doshi avagy „páncélvágó” tőr is.

Ezen pengék jellegzetessége az igen vaskos penge, mely a tövénél akár 1cm-nél is nagyobb anyagvastagságot eredményezett, illetve a 20-25cm-es vagy rövidebb hossz, illetve az igen jellemző hegykiképzés, melynek egyetlen célja a hatékony szúrás. Ennek oka, hogy erőteljes szúrásra és olykor feszítésre volt szükség, amely erőhatásoknak ellenálló penge a kor kovácstechnológiájával csak ilyen vastagság mellett volt szavatolható. Az ilyen pengék elkészítése a látszat ellenére igen komoly felkészültséget igényelt.

Hojo Bokken

Matsumoto Bizen no Kami (Masamoto) 1468– 1524 a legenda szerit éjt nappallá téve imádkozott az istenekhez, hogy elnyerhesse a kardforgatás művészetének legbenső titkait. Egy éjjel elmélyült imádságában álmot látott, amiben egy tekercset kapott. A tekercsben a shinden reiken no tachisuji (az istenek kardművészetének technikái) találta, amit a Hōjō no katában öntött formát. Egyes források szerint egy vaskos cseresznyefa ágat is kapott, hogy azzal gyakorolja mindezt. Az fenti ábra tartalmazza a pontos tipológiát, hogy miként kell elkészíteni ezt a gyakorló fegyvert, melynek nagyon fontos feladat van a Jikishinkage rendszerén belül. Fontos, hogy 1kg feletti súlya megedzi a forgatóját, illetve segít kialakítani a megfelelő „te no uchi”-t, azaz a megfelelő kardfogási metódust.  Hasonlóan vaskos fakarddal csak a Tennen Rishin Ryū (天然理心流) gyakorol, de az alapvetően másik stílus.

A Hojo no kata-ról általánosságban:

Érdekes, hogy jikishinkage ryu tekercseiben szintén nem szerepel a HOJO kifejezés, csak a négy rész megnevezése. A Hojo No Kata részei  4 részből áll  (ennek meghatározó szimbólum rendszere a négy évszak):

• Hasso happa – tavasz
• Itto ryodan – nyár
• Uten Saten – ősz
• Totan ichimi – tél

.