Kardvívás

Jikishin Kage Ryu

  • A JIKISHINKAGE RYU TÖRTÉNETE ÉS RENDSZERE

    A Jikishinkage ryu egyike azon stílusoknak, mely jelentős újításként a gyakorló módszerei között alkalmazni kezdte a shinai-uchi-t (azaz a shinai-jal avagy a bambuszkarddal történő gyakorlást). Az edzés alatt a bogu-t vagy régiesebb nevén dogu-t használtak védelemként a komolyabb sérülések elkerülése végett(a kendo boguval analóg fogalom). A Jikishinkage Ryu így hamarosan igen népszerű lett a fiatal szamurájok között az Edo korszak közepétől számítva. A Tokugawa sógunok közvetlen testőrségében is szívesen látták a Jikishinkage stílusú kardvívókat. Számos hős került ki a soraik közül, melyek közül az utolsó, Japánban is ismert mester Makita Shigekatsu, akiről a Makita-ha a nevét kapta.

     

    A legfőbb alapítók a történelem során
    és a stílus nevének alakulás:

    Sugimoto Bizennokami Masamoto  Shinkage ryu (神陰流)
    Kamiizumi Isenokami Hidetsuna  Shinkage ryu (新陰流)
    Okuyama Magojiro Kimihide  Shinkage ryu (神影流)
    Ogasaawra Genshinsai Nagaharu  Shin-Shinkage ryu (真新陰流)
    Kamiya Denshinsai Sanemitsu  Shinkage-Jikishin ryu (新陰直心流)
    Tahakashi Jikiosai Shigeharu  Jikishin-Seito ryu (直心正統流)
    Yamada Heizaemon Mitsunori  Jikishinkage ryu (直心影流)

     

    A stílus eredeti megalapítója tehát Sugimoto Bizennokami Masamoto volt, aki kora egyik kiemelkedő mesterének számított. Az általa kifejlesztett stílust Shinkage ryu-nak nevezte el. Sugimotonak számos tanítványa volt, közülük az egyik legkiválóbb, Kamiizumi Isenokami Hidetsuna. Ő a későbbiekben szintén megalapította a saját iskoláját, melyet úgyszintén Shinkage ryu-nak nevezett el. A különbség az elnevezésen belül mindösszesen csak annyi volt, hogy bár kiejtésre mindkettő azonos, Hidetsuna másik kanji-t, japán írásjelet, használt a név leírásakor.

  • JIKISHIN KAGE RYU - FOLYTATÁS

    Később Kamiizumi tanítványai közül Okuyama Magojiro Kimihide elnevezte a saját iskoláját ismételten Shinkage ryu-nak, a korábbi bevált „módszert” alkalmazva a névadáskor, miszerint csak a név kiejtése azonos, az írásjel ismételten más volt. Okuyama Shinkage ryu-ját Ogasawara Genshinsai Nagaharu továbbfejlesztette. Ogasawara tehát ismételten továbblépett és újra rendszerezte és továbbfejlesztette a korábbi Shinkage ryut és ezúttal a Shin-Shinkage ryu nevet kapta a stílus, Ogasawara nyomán.

    Ogasawara tanítványa Kamiya Sanemitsu az iskoláját Shinkage Jikishin ryu-nak keresztelte el. Kamiya későbbi tanítványai voltak. Tahakashi Jikiosai (Danjozaemon) Shigeharu, aki később a Jikishin Kage ryu alapítója és oktatója lett és Yamada Heizaemon is, aki az általa fejlesztett irányzatot Jikishin Seito ryu-nak nevezte el.

    Annyi azonban biztos, hogy már nagyon fiatalon, 19 éves korában egy Ose Yahei nevű kardvívómesterrel párbajba keveredett, melyet fakarddal vívtak meg és mely során sajnos mindkettőjük igen komoly sérülést szenvedett el. Yamada ekkor hosszú időre abbahagyta a kenjutsu gyakorlását. Később, 32 éves korában lehetősége nyílt, hogy megismerkedjen a Jikishinseito ryu kenjutsuval, melynek gyakorlása során shinai-t azaz bambuszkardot használtak és védőfelszerelést. Annyira lenyűgözte a kenjutsu tanulásának ezen új és biztonságos módja, hogy ismét nagy hévvel vetette magát a kardvívás tanulásába. Tahakashi Danjyozaemon alatt tanult és végül hosszú és kemény munka után elérte a menjo vagy más néven menkyjo fokozatot, amikor is 46 éves lett. Sok éves gyakorlás és fejlesztő munka után az ő nevéhez köthetjük a védőfelszerelések új generációjának kialakulását ugyanis ő készített el először a vassal megerősített fejvédőt, azaz men-t, valamint az alkart védő felszerelést, kote-t. 1716 február 19.-én, 78 éves korában hunyt el.

  • JIKISHIN KAGE RYU - FOLYTATÁS

    A Jikishinkage ryu fejlődése Naganuma Shirozaemon Kunisato alatt folytatódhatott. Kunisato, Yamada harmadik fia volt. Naganuma Kunisato 1688-ban született és már nyolc évesen kenjutsu-t tanult az apja irányítása alatt. 21 éves korára menkjyo fokozatot ért el és saját edzőtermet, dojo-t nyitott Shiba Atagoshita-ban, Edoban (ma Minata-ku, Tokió). Naganuma személyisége és tehetsége a kardvíváshoz egyaránt kivételes volt, számos szamuráj tanult tőle. Hamarosan széles körben elterjedt az általa tanított kenjutsu, több ezer diákja volt és az évek során 43 menkjyo fokozatot adományozott a tanítványainak. 1767 július 24.-én hunyt el.

    Vizsgatekercsek, “szintek” a Jikishinkage ryu-n belül (melyek semmilyen értelemben nem feleltethetőek meg a ma is “divatos”  dan és kyu rendszernek)

    Naganuma és a társ-dojo rendszere:

    • Kirigami (Heiho Kyuri-no-maki)
    • Mokuroku / Mokuroku soejo
    • Menjo
    • Meiken

    Fujikawa és az előkelőbb származású szamurájok számára fenntartott dojo

    • Reiken
    • Kirigami (Heiho Kyuri-no-maki)
    • Mokuroku / Mokuroku soejo
    • Menjo
    • Meiken
  • JIKISHINKAGE RYU IRÁNYZATOK

    ODANI-HA

    Az Odani vonal történetét onnan kell kezdeni, hogy Akao sensei volt a feje Hyakuren-kainak, amit még Ōnishi Hidetaka (大西英隆,1906–1966) sensei alapított, mint 17. Soke, 48 évvel ezelőtt. Ma, a legtöbb Jikishinkage-ryu vezető Japánban ma is Onishi sensei közvetlen tanítványa vagy olyan mestertől tanult, aki közvetlen kapcsolatban volt a mesterrel! (Ez tekinthető a legitim Yamada féle vonalnak – azaz Sakakibara Kenkichi-ről leszakadva Yamada Jirokichi saját nézete szerint alakította ezt az irányzatot, ezért a Fujikawa-ha és Naganuma-ha-hoz képest jelentősebb különbségek is tapasztalhatóak!).

    Vannak olyan vezetők, akik anno csatlakoztak Ōmori Sōgen (大森 曹玄, 1904–1994) senseihez is, aki Yamada Jirokichi közvetlen tanítványa volt a rosszindulatú legendákkal ellentétben. Ōmori sensei zen pap volt, ezért más irányzatból közelített a harcművészetekhez. Egyes korábbi információk (lásd: wikipédia) mind Iwasa Masaru könyve alapján készültek, de alapvetően nagyon sok pontatlan információt tartalmaznak.

    Az ágak további aprózódását okozta, hogy Yoshida Hijime (吉田基,  1945 – ) mestert kinyilvánították a 20. szokénak (nagymesternek). Onishi sensei volt a 17. ő jelölte ki Itō Masayuki (伊藤雅之, 1930–2001) sensei-t utódjának, a 18. szokénak. De miután Onishi meghalt, Ito kollégája, Namiki Yasushi (並木靖, 1926–1999) sensei megalapította a ma is ismert Hyakurenkait elhagyva a “Sohonbu-t”. Őt követte Hayakawa, Namiki, Kato, Iwasa, Yoshida. Namiki és Hayakawa aztán kivált a Hyakuren-kaiból és csatlakozott a Sohonbu-hoz.

  • JIKISHINKAGE RYU IRÁNYZATOK - FOLYTATÁS

    Ez tovább osztódott a “Hojo-kai”-ra, de azért formálisan része maradt a “Sohonbu-nak”. Namiki Kazuya ezután kinyilvánította, hogy ő a 18. szoke és Ito lett 19. szoke. A Hyakuren-kai emberek hűségesek voltak, és megtartották Onishi sensei-t szokénak és nem ellenkeztek Namiki senseijel sem. A közelmúltban Yoshida nyugdíjas lett és ő nevezte ki Tanaka-t utódjául. Onishi Sensei tehát saját vonalat alapított a Hyakuren-kaion belül ötven évvel ezelőtt. Eredetileg ennek az örökes Akao-sensei, Honda-sensei és Watanabe-sensei. Ők mind eredetileg Onishi sensei diákok. Hayakawa-sensei pedig igazából nem a 18. nagymester, de jó barátja és patrónusa volt Onishinek. Iwasa Masaru sensei egy könyvet adott ki a Jikishinkage ryuról, melyben a saját vonalát legitimálja. Ez a könyv jelenleg is nagyon népszerű, de a fent említett tagozódás kimaradt még belőle és más aspektusból közelít.

    FUJIKAWA-HA

    Egyenes ágon Matsumoto Bizen no Kami alapított ezt a vonalat, hiszen a Fujikawa-ha a legrégebbi vonal a Jikishinkage ryu-n belül. Arról régóta vitatkoznak, hogy az iskolaalapító Matsumoto Bizen no, Kami, Matsumoto vagy Sugimoto volt-e, mindenesetre a Sohunbu álláspontja szerint Matsumoto a hivatalos olvasat. A régiek szerint Kashima a korai idők harcművészet központja volt, olyan volt, mint egy budō egyetem, ahová messzi földekről jött harcosok vándoroltak el, hogy a harcművészetet gyakorolják. Félelmetes erejük miatt, Takeda Shingen a Kantō járás uralkodója zsoldosnak fogadta őket a Takeda hadba, hogy bevethesse a csapatot Tokugawa Ieyasu seregeivel szemben. Tokugawa Ieyasu kardtanítója a 3. iskolavezetőtől Okuyama Kyūgasai volt. Shingen halálát követően Ieyasu magához ragadta a hatalmat és ő lett az egyeduralkodó Japánban, mivel félte ezt a kemény vonalas irányzatot, kikiáltotta „oyameryū” –nak, azaz nem kívánatos iskolának, és ideiglenesen betiltotta. Ieyasu haláláig Ogasawara Genshinsai a kontinensre száműztetett (ahonnan a “sárkányfarok” titkos technikát importálta a rendszerébe később). (Ez a rendszer egészen Sakakibara Kenkichi mesterig egységesnek volt mondható.)

  • JIKISHINKAGE RYU IRÁNYZATOK - FOLYTATÁS

    Hazatérésekor Genshinsai már birtokosa a hidachi issai-nak (titkos tanok) és a 4. iskolavezető lesz. Ieyasu a három közvetlen csatlósi házból (Tokugawa gosanke) egyet Mito-ba helyeztetett, hogy kontroll alá vonja a kashimai részt, a Mito ház első irányítójának (Tokugawa Yorifusa 1603 – 1661) parancsba adta, hogy az összes kashimai családi tekercset (densho) égesse el. Úgy tartják, hogy ezekben a felbolydult időkben esett meg, hogy „Matsumoto”-ból „Sugimoto” lett. A „Sugimoto” név használat csak a családi tekercsben fordul elő, minden egyéb forrás „Matsumoto”-ként hivatkozik az alapítóra. Ha a Matsu írásjegyét fűírással (sōsho) írjuk, akkor könnyen félre lehet olvasni Sugi-nak. Az is elképzelhető, hogy a hosszú évszázadok alatt a több ezerszer átmásolt tekercseknél egy egyszerű másolási hiba miatt változott meg a név. Ugyanakkor, nem kizárható, hogy a nevet szándékosan változtatták meg Ieyasu nyomása alatt Sugimotora, miután a régi feljegyzések megsemmisültek. Minden estre az iskola formája és szellemisége tovább öröklődött, és ez az, ami igazán fontos. A kashima shinden jikishinkage iskola  öröklődési rendszere nem minden esetben családi alapú (sōke seido) (kivéve a Naganuma-ha), hanem az iskolavezetők az arra legrátermettebbekből kerülnek ki, azaz irányzat alapú (dōtō seido).

    Yamada Heizamon egyesítette “újra”  Jikishinkage ryu-t és  írta le a gyakorlatokat 1683-ban. Az ő fia Naganuma Shirozaemon Kunisato, akivel kezdetét vette a Naganuma-ha. A két rendszer azonban szinte megegyezik. Habár a Fujikawa az előkelőbb szamurájok iskolája volt és itt javarészt párbaj szituációkra készítették fel a harcosokat

    NAGANUMA-HA

    Jelenleg egy Naganuma-ha irányzatbeli iskola működik Japánban és egy vegyes Fujikawa/Naganuma curriculum szerint haladó dojo Magyarországon, Pécsen. Suzuki Kimiyoshi saját irányzatot alapított Makita-ha néven. Jelenleg több dojo-t is működtett, tanmenetében a zen filozófia erősödött fel, ellenétetben a Naganuma irányzattal, mely kifejezetten a harctéri, sok ellenfél elleni küzdelmre készít fel, illetve szemben a Fujikawa irányzattal, mely az “egy az egy elleni” harcokat gyakorolja. Jelenleg a Naganuma irányzat egyenes, rokoni ágon öröklődött és jelenleg Sakai Kazuya mester képvisel.

  • GYAKORLATOK

    Formagyakorlatok (azaz kata gyakorlatok) a Jikishin kage ryu karvívó stíluson belül:

    Hojo (4 részből áll – szimbolikusan, az évszakoknak megfelelően: tavasz, nyár, ősz, tél)

    Fukuroshinai (14 részből áll ):

    Ryubi (migi hidari) – Sárkány farok csapás

    • Omokage (hidari, migi) – Tekintet
    • Teppa (Teppa shintai) – Átszúrni a vaslemezt
    • Matsukaze (migi – hidari) – Zúgó fenyves vagy szél a fenyők között
    • Hayafune (migi-hidari) – Gyorshajó
    • Kyoshaku – Az ácsmester négyzete
    • Enren – Gördülő kör

     

    Ko-shinai (avagy kodachi, 6 gyakorlat):

    • Fusei / Husei  – A szél ereje
    • Suisei  – Víz energia
    • Kissaki Kaeshi  – Az első vágás viszonzása
    • Teiken / Tsuba-Tori (Chakin-Fukusa)  – A tsuba elkapása
    • Toppi-Ouhi  A szúrás eltérítése
    • Enkai  Nyugodt / kényelmes kör
  • GYAKORLATOK - FOLYTATÁS

    Ko-ryu (4 részből áll – szimbolikusan, az évszakoknak megfelelően: tavasz, nyár, ősz, tél)

    O-Ko-ryu (4 részből áll – szimbolikusan, az évszakoknak megfelelően: tavasz, nyár, ősz, tél)

    Maruhashi (5 formagyakorlat egysége)

    • Hassōken            – A kard nyolc iránya
    • Teiken                  – A kézben vitt kard
    • Suishaken           – A szélmalom kard
    • Enkaiken             – A kényelmes / nyugodt kör kard
    • Marubashiken  – A körhíd kard

    Sayanouchi (avagy iai gyakorlat, ahogy más iskolák nevezik és mely 54 részből állt eredetileg).

    Az Inazuma-ha további gyakorlatai (Gekkiken kai és a Kobusho 1856-os alapításakor kialakított kata-k): Juppon ichi, Juppon ni, Juppon ni batto, Makita-ha juppon, Inazuma, Inazuma uradori, Inazuma hayashi, Urafune (mae, ushiro, yoko)

Mesterek

Suzuki Kimiyoshi

Kanshu Suzuki Kimiyoshi

Nagyapja Makita Shigekatsu, aki már 15 évesen csatában harcolt és nagy hírnévre tett szert. Ennek tiszteletére alapított 2013-ban saját stílust Suzuki mester először Makita-ha, majd Suzuki-ha néven.

Tovább

Suzuki Kimiyoshi

Suzuki mester gyerek korában kezdte el tanulni a kardforgatást Yokokawa Kintaro mestertől, aki a Fujikawa irányzat utolsó olyan nagymestere volt, aki Sakakibara Kenkichi vonalának közvetlen örököse abban az értelemben, hogy rendelkezett menkyo kaiden tekerccsel. Suzuki mester 1998-ban alapította Pécsen a Shinbukan dojo-t, mely 2013-ban két ágra szakadt (Inazuma-ha és Suzuki-ha). Suzuki mester a Goju ryu karate egyik legmagasabb fokozatú képviselője és mestere, közvetlen Yamaguchi Gogentől tanult. Emellett jártas az aikido-ban és a jujutsu-ban.

Az egyetemet követő években Kimiyoshi mester, rengeteget dolgozott egy újságnál, fotóriporterként. Édesapja fotóművész volt és az ő kérésére az ötvenes évek végétől, segített neki a fotóstúdiójukban. Minden idejét a karate tanulása, és a stúdiós munka kötötte le. Ekkoriban kezdett aikidót is tanulni Tokióban, a központi dojoban Tada Hiroshi senseitõl, aki Ueshiba Morihei közvetlen tanítványa volt. Hozzá 1991-ig járt, de nem vizsgázott. A mai napig Ueshiba Moriheinek nagy tisztelője, de személyesen sajnos nem találkozott vele. 1986-ban találkozott először magyar művészekkel, akik Japánba látogattak. Első alkalommal az ő meghívásukra érkezett Magyarországra, Budapestre, majd később Pécsre, ahol megismerkedett mostani feleségével.


1992-ben végleg letelepedett Pécs városában. Még ebben az évben volt egy japán kulturális rendezvény, melyen Suzuki sensei három japán barátjával közösen tartott karate bemutatót. 1993-ban több érdeklődőnek, Goju-ryu karatét kezdett tanítani. Később ezt követte a kenjutsu. 

Sakai Kazuya

Sakai Katsudensai Kazuya

Naganuma Jikishinkage ryut még az édesapjától tanult. Az ősei mind Naganuma tanítványok voltak habár a nagyapját adoptálta a Sakai család, aki korábban Jikishinkage ryu-t a Todo családnál a Tsu han-ban tanult a nagybátyjától.

Tovább

Sakai Kazuya

A Tsu han ág, Fujikawa Jikishinkage ryuját és a Naganuma ha vonal Jikishinkage stílusát éppen ezért egyaránt ismerte és továbbadta. A Naganuma vonalon a tudás átadása mindig családi tradíció is volt egyben. Sakai mester emellett jártas a Yoshin Ryu Jujutsu-ban és tanult számos más irányzatot is, mint a Toda-ha Buko Ryu Naginatajutsu vagy a Fuden Ryu Sojutsu. Mestere a Sekishu Ryu-nak (tea készítés ceremóniája).

Sakai mester visszaemlékezései a Jikishinkage ryu helyzetéről ma:

”Ma találkoztam a Jikishinkage ryu shihan egyik leszármazottjával, számos menkjyo tekercset,
leírást őriz a stílusról, de sajnos a technikák és a formagyakorlatok már mind elvesztek.”
„Édesapám 96 éves és azt meséli, hogy valamikor, ötven évvel ezelőtt még voltak mesterek,
akik valamilyen ágon kapcsolatban voltak a Naganuma ha stílussal vagy a Jikishinkage ryuval.
Ma már csak Suzuki Kimiyoshi mester az egyetlen aki Yamada Jirokichi stílusával
leszármazásban áll bármilyen mértékben is. Yamada mester először Jikishinkage ryu-t tanult,
azon belül shinai-uchit Sakkibara Kenkichitől és később Jikishinkage ryu katákat Saito
Akinobutól, aki a Fujikawa dojo stílust tanult”
„Jómagam Naganuma Jikishinkage ryut tanultam még édesapámtól. Az őseim mind
Naganuma tanítványok voltak habár a nagyapámat adoptálta a Sakai család és ő korábban
Jikishinkage ryu-t a Todo családnál a Tsu han-ban (avagy Tsu klánban) tanult a nagybátyjától. A
Tsu han ág, Fujikawa Jikishinkage ryuját és a Naganuma ha stílusú Jikishinkage ryuját éppen
ezen okból kifolyólag egyaránt elsajátította az édesapám. „
„Úgy gondolom, hogy nem tanítok mindenki számára kenjutsu-t, habár a barátaim
folyamatosan arra kérnek, hogy tanítsam, őket ugyanis senki nem ismeri már a Naganuma
Jikishinkage ryu-t manapság. Jelenleg sincs saját dojo-m és mindösszesen öt diákot tanítok egy
nyilvános dojoban, Tokióban. Régebben felkérést kaptam, hogy a régi, tradicionális
Jikishinkage ryuból tartsak bemutatót a városi múzeumban vagy a modern kendo szövetségtől
felkéréseket kaptam, hogy mutassak be régi, hagyományos katákat.”

  • Események

    Embu - Gasshuku

    A 2016-os évben is megkezdődtek Pécsett a kenjutsu edzések, az Inazuma dojoban. Minden érdeklődőt szívesen látunk, előzetes egyeztetés után az edzés is megtekinthető.

    Embu - Gasshuku

    Szentendrei Jikishinkage ryu bemutató. Köszönjük a képeket Majoros Árpádnak, valamint a lehetőséget a Szentendre Japán közkert létrehozóinak a helyszín biztosításáért és a meghívásért!

     

    European Koryū-bujutsu Convention 2015 – Amsterdam
    Kashima Shinden Jikishinkage ryū 鹿島神傳直心影流

  • KATANA, WAKIZASHI, TANTO

    Kardok és fegyverek a jikishinkage ryu stílusában

  • KATANA, WAKIZASHI, TANTO

    Jikishinkage ryu katana

    A fekete fehér ábra a Jikishinkage ryu típusú kard markolat típusát mutatja be – csomó nélküli” lakkozott vászon.

    Részletek
  • KATANA, WAKIZASHI, TANTO

    Jikishinkage ryu "wakizashi"

    A jikishinkage ryu kenjutsu stílusban használt rövid kard extrém hosszúnak számított, közel 60cm-es pengehosszal bírt.

    Részletek
  • KATANA, WAKIZASHI, TANTO

    Tanto

    Részletek
  • KATANA, WAKIZASHI, TANTO

    Hojo Bokken

    Részletek

Kenjutsu

KENJUTSU - INAZUMA DOJO, PÉCS

Kenjutsu (剣術) – tradicionális japán harcművészet, mely a kardforgatást foglalja magába.  Alapvetően nem sport, hiszen minden esetben gyakorlatias elgondolásokat tartalmaz, azaz az ellenfél legyőzésére, megsemmisítésére irányul, nem pedig “pont értékű” találatok elérése (lásd kendo).

KENJUTSU - INAZUMA DOJO, PÉCS

Pécsen 1998 óta létezik Jikishinkage ryu kenjutsu dojo. Shinbukan néven indult Suzuki Kimiyoshi vezetésével. Naganuma-ha, Fujikawa-ha vegyes rendszerben. 2013-ban Suzuki mester új irányzatot alapított Suzuki-ha néven. Az eredeti klub ma is működik Inazuma Dojo néven. Az edzéseket Pozsgai József és Vida Gergő tartja az eredeti helyszínen és időpontokban (Pécs, Rét utca 10 – kedd, csütörtök 18:30 – 20:00).

Két nagy “irányzat” létezik ma is a harcművészetekben. “Gendai (現代)” és “koryu (古流)”. A koryu irányzatok egyezményesen a 1868 előtt létrehozott iskolák, még gendai az 1868 utániak (akár napjainkban létrehozott pl.: Shinkendo – Toshishiro Obata). A Jikishinkage ryu koryu irányzatnak tekinthető, hiszen jóval 1868 előtt alapították.

A kenjutsu része volt a legfontosabb szamuráj harci technikáknak, melyeket „omogetei”-nek neveztek. Ez szó szerinti fordításban annyit tesz, hogy „front” vagy „arcvonal harci művészet”. Az Omogetei négy fontos bujutsu-ra avagy harci technikára utal, amit a szamurájnak, függetlenül attól, hogy középosztálybeli vagy magasabb rangú feltétlenül el kellett sajátítania és melynek mesterévé kellett válnia. Más néven az Omogetei „Kensokyuba”, mely egy mozaik szó, mely a következő
felsorolásban szereplő szavak első két betűjéből olvasható össze: kenjutsu – avagy a kardvívás,
sojutsu – avagy a lándzsavívás, kyujutsu – avagy íjászat, bajutsu – lovaglás.

Forrás

Tavasz Mihály (2014): A kard árnyékában 

English content

Brief History of Jikishinkage-ryu

 

Jikishinkage-ryu is one of the kenjutsu ryuha or ryugi (style, school) which gained its influence of a new method of practice called shinai-uchi (shinai means bamboo sword, uchi means to hit), in which swordsmen with dogu or bogu (protective gears) actually hit and thrust each other with a shinai . Jikishinkage-ryu became very popular among young samurai in the middle Edo jidai.

The original founder of the school was Sugimoto Bizennokami Masamoto. Sugimoto was a very talented fine swordsman and named his style of kenjutsu Shinkage ryu. Sugimoto taught many followers and one of his leading students, Kamiizumi Isenokami Hidetsuna, named his own school Shinkage ryu (the same pronunciation as Sugimoto’s Shinkage ryu, but Kamiizumi used different kanji).

Then, Kamiizumi’s student Okuyama Magojiro Kimihide named his school Shinkage-ryu (also same pronunciation as Sugimoto and Kamiizumi’s Shinkage ryu, but Okuyama used another kanji). Okuyama’s Shinkage-ryu was succeeded by Ogasaawra Genshinsai Nagaharu. Ogasaawra also arranged and developed Okuyama’s Shinkage-ryu and named his school Shin-Shinkage ryu.

Ogasawara’s student Kamiya Denshinsai Sanemitsu called his school Shinkage-Jikishin ryu. Kamiya’s student Tahakashi Jikiosai (Danjozaemon) Shigeharu, who later became the teacher of Jikishinkage ryu’s founder, Yamada Heizaemon, called his school Jikishin-Seito ryu.

 

original founder        Sugimoto Bizennokami Masamoto          Shinkage ryu(神陰流)

the second                  Kamiizumi Isenokami Hidetsuna             Shinkage ryu(新陰流)

the third                     Okuyama Magojiro Kimihide                     Shinkage ryu(神影流)

the fourth                   Ogasaawra Genshinsai Nagaharu            Shin-Shinkage ryu(真新陰流)

the fifth                      Kamiya Denshinsai Sanemitsu                 Shinkage-Jikishin ryu(新陰直心流)

the sixth                     Tahakashi Jikiosai Shigeharu                    Jikishin-Seito ryu(直心正統流)

the seventh                Yamada Heizaemon Mitsunori                Jikishinkage ryu(直心影流)

 

Founder of Jikishinkage-ryu

Yamada Heizaemon, the founder of Jikishinkage-ryu, arranged kata and developed the techniques he learned from Takahashi. Yamada established his own school and named “Jikishinkage-ryu” in 1683. After the age of civil wars (sengoku-jidai) samurai enjoyed a long period of peace and tranquility and by the time of Yamada, almost 100 years after the age of civil wars, most of kenjutsu schools practiced only kata and their training was away from actual fighting.

Yamada was a samurai of Karasuyama han (Karasuyama is today’s Karasuyama city in Tochigi prefecture, and han means a feudal clan) and a retainer of the lord Nagai family. He began his kenjutsu training when he was very young. It is unknown when Yamada actually began his training and who was his teacher.

At the age of 19, Yamada had a match with a swordsman Ose Yahei by using bokuto (wooden sword) and they were both badly injured so Yamada had to stop kenjutsu training. After a while, at the age of 32, Yamada had chance to know Jikishinseito-ryu kenjutsu which used a shinai (bamboo sword) and a protective gear for the training. Yamada was impressed by the new and safer training method, so he started kenjutsu training again under Tahakashi Danjyozaemon, the founder of Jikishinseito-ryu. Yamada trained hard and finally obtained a menjo, or also called menkyo (license) from Takahashi when he was 46 years old.

Along with his training, he kept on developing the protective gears and made men (iron made face guard) and kote (hand protector). Yamada died February 19, 1716 at the age of 78. Jikishinkage-ryu was succeeded by Naganuma Shirozaemon Kunisato, the third son of Yamada. Naganuma Kunisato was born in 1688 and began kenjustu training at the age of 8 under his father Yamada. At the age of 21, he obtained a menjo and opened his own dojo at Shiba Atagoshita, Edo(today’s Minato-ku, Tokyo). He was extremely talented swordsman both in character and kenjutsu skill so many young samurai rushed to his dojo to learn under Naganuma. Soon Jikishinkage-ryu became widespread. He taught thousands of swordsmen and brought up 43 students of menjo (menkyo).

Naganuma Shirozaemon died July 24, 1767.

 

Dogu (Today, the word Bogu is more commonly used)

The biggest achievement of Yamada and Naganuma was that they developed strong face guard which was made of iron and other protective gears so that their students could actually hit and thrust each other harder and safely. The former face guard used by Takahashi were made of bamboo or rattan so it was weaker. Although many kenjutsu dojo at that time were critical to shinai-uchi training, but about 40 years latter Nakanishi Chuzo Tanetake of Itto-ryu also adopted shinai-uchi, and more and more dojo started shinai-uchi training along with kata training.

 

Menjyo of Jikishinkage-ryu

Naganuma also arranged and put the grade of license in order. Naganuma set 4 levels of license. Later, Fujikawa dojo which was a big branch of Naganuma dojo also added Reiken for beginners and set 5 levels of license.

 

Naganuma and his branch dojo

  1. Kirigami (Heiho Kyuri-no-maki)
  2. Mokuroku

Mokuroku soejo

  1. Menjo
  2. Meiken

 

Fujikawa and his descended dojo

  1. Reiken
  2. Kirigami (Heiho Kyuri-no-maki)
  3. Mokuroku

Mokuroku soejo

  1. Menjo
  2. Meiken

 

Kata

Kata of Jikishinkage-ryu consists of Hojo (4 kata), Fukuro-shinai(or to-no-kata, 14 kata), Ko-shinai(or kodachi, 6 kata), Ko-ryu (4 kata), O-ko-ryu (4 kata), Maruhashi (5 kata), and Sayanouchi (or so called iai in other schools, 54 kata).

 

End of Tokugawa era

Jikishinkage-ryu became one of the biggest kenjutsu schools at the end of Edo jidai. During the bakumatsu era, kenjutsu took another major step in its evolution. In June 1853, Commodore Matthew Perry’s flotilla of “Black Ships” arrived from the United States to coerce Japan into opening diplomatic and commercial relations with the West. External pressure forced the Tokugawa bakufu to reassess the nation’s deffence, and  the Tokugawa bakufu established Kobusho (literally means the place or dojo to teach martial arts, it was a Tokugawa bakufu’s public dojo where samurai were instructed primarily in the arts of kenjutsu, sojutsu, hojutsu, kyujutsu, and jujutsu) in 1856.

Odani Seiichiro Nobutomo, a Jikishinkage ryu kenshi, was appointed to the President and the kenjutsu shian of Kobusho. Odani was born in 1810 as the second son of Odani Chunojyo, a retainer of Tokugawa Shogun. He started to learn Jikishinkage-ryu under Danno Gennoshin when he was a little child. He was one of the finest and the most famous swordsman at that time. He was very good at shinai-uchi, and many samurai including from other ryuha visited him to train with him. He was also a person of character and he was called the “Saint of kenjutsu”. Odani died in 1864, and after 7 years from Odani’s death, the age of samurai ended.

2011.07.14 – Sakai Kazuya (Naganuma-ha)